A Coach Effective  tréningről röviden

 Ezt az anyagot külföldön egy nemzetközileg elismert tréning (meglepő módon Coach Effectiveness Training-nek becézik, ha érdekel a téma, így megtalálhatod) során szokták átadni az edzőknek. Két adagban dobjuk át nektek az anyagot, az első rész címe:  

Hogyan jelezzünk vissza a sportolónknak, ha hibázott

 

  • Mit tegyünk: A hiba után, ha lehetséges azonnal bátorítsuk őket. Ez az a pillanat, amikor a fiatalnak a leginkább szüksége van a támogatásra. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a sportoló tudja, hogyan kell a hibáját kijavítani, akkor a bátorítás önmagában is hatékony. Azonban, ha szükséges adjunk javító jellegű utasításokat, de ezt is mindenképpen pozitív, bátorító formában. Az utasítások során nem szabad csak az elrontott múltbeli dolgokat hangsúlyozni, hanem azokra a jó dolgokra is fel kell hívni a sportoló figyelmét, amik akkor következnek be, ha végrehajtja az utasítást. Ezáltal a sportoló önmaga is motiválttá válik a hibái kijavítására, és nem a kudarcok vagy a helytelenítés elkerülésére törekszik.
  • Mit ne tegyünk: Ne büntessünk, ha a dolgok rosszul mennek. A büntetés nem csak a kiabálását jelenti, hanem megnyilvánulhat például a hangsúlyban, a tettekben és számos más módon is. A sportolók sokkal jobban reagálnak a pozitív megközelítésre. Ha a büntetéstől való félelmet csökkentjük, akkor a hibázástól való félelem is csökken. Törekedjünk arra, hogy az erőfeszítés hiányát, és ne a sportoló személyiségét kritizáljuk.
  • Mit ne tegyünk még: A javító jellegű utasításokat ne megalázó, ellenszenves vagy nyers formában fogalmazzuk meg. Ez azt jelenti, hogy kerüljük a büntető jellegű utasításokat. Ezek az utasítások sokkal valószínűbb, hogy frusztrációt, sértődést és haragot okoznak, és nem javítják a teljesítményt. Ne hagyjuk, hogy a jó szándékú utasításaink öndestruktívak legyenek.
  • Mit tegyünk még: A csapat szervezettségét próbáljuk világosan megfogalmazott elvárások által fenntartani. Hangsúlyozzuk, hogy a meccs során a csapat minden tagja részese a játéknak, még a kispadon ülők is. Alkalmazzunk olyan megerősítéseket, amelyek a csapatmunkában való részvételt erősítik. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk elkerülni azt a nem megfelelő viselkedést, hogy a pozitív megközelítéssel éppen a kívánt viselkedés ellentétét erősítjük meg.
  • Mit ne tegyünk még: Ne akarjuk folytonos fenyegetéssel vagy korholással megelőzni a káoszt. Ne legyünk utasítgató tisztviselők. Ha egy sportoló visszautasítja az együttműködést, fosszuk meg őt valami számára értékestől. Ne alkalmazzunk fizikai büntetőmódszereket, mint például további körök lefutása. Ha az edzői irányelveket már ez elején érthetően és világosan megfogalmazzuk, és ezeknek megfelelően dolgozunk, akkor elkerülhetővé válik az, hogy állandóan a kontroll fenntartásával kelljen foglalkozni. A fiataloknak szükségük van világos irányelvekre és elvárásokra, de a szabályozásokat nem viselik el. Próbáljuk megtalálni az egészséges egyensúlyt.

Jó játék esetén

  • Mi tegyünk: A teljesítmény után, ha lehetséges azonnal biztosítsunk megerősítést. Tudassuk a sportolóval, hogy elismerjük és értékeljük az erőfeszítéseit. Az erőfeszítéseket is ugyanúgy erősítsük meg, mint az eredményeket. Keressük a pozitív dolgokat, erősítsük meg, és meglátjuk, hogy javulni fognak. Ne felejtsük, hogy a pozitív dolgok megmaradnak a sportolókban, akár kimutatják, akár nem.
  • Mit ne tegyünk: Ne vegyük „készpénznek” az erőfeszítéseiket.

 

Hagyjuk a jó dolgokat megtörténni és teremtsünk kellemes tanulási légkört.

  • Mit tegyünk: Adjunk technikai utasításokat. „Tündököljünk” a gondoskodó és kompetens pedagógus szerepében. Próbáljuk a részvételt egy olyan tanulási tapasztalattá alakítani, amikor segítünk a sportolónak kihozni magából a legjobbat. Az utasításokat mindig pozitív formában adjuk. „Elégítsük” ki a sportolók azon igényét, hogy a készségeik fejlődjenek. Az utasítások legyenek tömörek és egyértelműek, és ha lehetőség van, rá demonstráljuk az adott készség helyes végrehajtását.
  • Mit tegyünk még: Bátorítsunk. Bátorítsuk az erőfeszítéseket, ne követeljünk eredményeket. Szelektíven bátorítsunk, csak akkor amikor az valóban jelentéssel ruházódik fel. Legyünk támogatók, anélkül, hogy olyanok lennénk, mint egy szurkolókórus vezetője.
  • Mit tegyünk még: Koncentráljunk a tevékenységre. A sportolókkal együtt legyünk jelen a játékban. Mutassunk jó példát a csapategységben.
  • Mit ne tegyünk: A bátorítás vagy megerősítés ne legyen szarkasztikus vagy degradáló. Csak tegyünk egy egyszerű kijelentése, aztán menjünk tovább. Ne hagyjuk, hogy a „bátorítás” irritálóvá váljon a sportoló számára. 

Megjegyzés: A leírt irányelvek csupán kivonatai annak a kézikönyvnek, amit a CET-ben résztvevő edzők kapnak

 

www.sportpszicho.blog.hu